2011. február 21., hétfő

Solomon Kane - A titkos fény őrzői 5. alkalom

(A naplót írta: Balázs)

Miután megbizonyosodott róla, hogy az előtte álló pap, valamint Taylor és Wylkes többé kevésbé megbízhatók, John Prescott felvilágosította őket a dolgok hátterét illetően. Kiderül, hogy a történet legalább 60 évvel korábbra nyúlik vissza, amikor egy tudós társaság elhatározta, hogy összegyűjti azt a tudást, amit régi, római időkből származó iratokból, a keresztes háborúk során zsákmányolt papírokból, és máshonnan össze lehetet gyűjteni. Nem akármilyen tudásról van szó - ezek az emberek a természetfeletti erők tanulmányozásába fogtak. Mivel ténykedésük nem kerülhetett nyilvánosságra, felfedezéseik és saját maguk védelme érdekében létrehozták a Titkos Fény Őrzőinek társaságát. Voltak azonban olyan erők, amiket ők sem szívesen bolygattak, ezért a maguk számára tiltották például az életenergiák tanulmányozását. Ahogy az lenni szokott, voltak, akik nem akartak a kijelölt úton haladni, így a szervezet hamarosan belülről bomlani kezdett, mígnem nagyjából 30 évvel ezelőtt egy csoport teljesen leszakadt a Titkos Fény Őrzőiről. Ők lettek a Skarlát Mágusok, akiket egy bizonyos Orfeusz vezet. Kiderül néhány dolog a boszorkányokról is, például hogy általában hárman vannak, nem magányosan dolgoznak, és hogy nemrégiben megint elfogtak egyet, akit valószínűleg a kikötőben tettek ki éhenhalni egy ketrecben.

Ennyi felvilágosítás után a csapat végülis arra jut, hogy mégegyszer körülnéz a malom környékén, hiszen Mackintosh és emberei, valamint Eliza gyalog nem juthattak nagyon messzire. Odakint tombol a vihar, és Prescott megkérdezi az elég fáradtnak tűnő társaságot, hogy azonnal indulni akarnak-e, de a hősök rendíthetetlennek tűnnek. Mindenki visszakapja a fegyvereit, és mehet a dolgára. A pap a kikötőbe indul, hogy kifaggassa a boszorkányt, Wylkes pedig a Törött Korsó fogadóba, hogy biztonságba helyezze a zsákmányolt pénzt - ki tudja Schneider merre kódorog, és milyen szándékai vannak. Az útonálló meglepődik, mikor a boszorkányvadász inkább az ő nyomába szegődik, és látszólag kevésbé érdekli egy újabb boszorkány. Miközben a pap a nőt faggatja a kikötőben, és megtudja tőle, hogy a Taylor által keresett boszorkány lehet, hogy a városban van, Wylkes betör Schneider szobájába, és magához veszi a pénzt. Azonban csak a lépcsőig jut vele, ahol a másik John várja kivont karddal. Kisebb szóváltás, majd egymás hosszas méregetése után végül Wylkes törik meg, és beleegyezik, hogy korábbi tervétől eltérően Taylornál helyezze el a pénzt. Ezután a kikötőbe indulnak, ahol még éppen szemtanúi lesznek, amint a pap főbelövi a ketrecben kacagó boszorkányt, akinek mindkét csuklójából ömlik a vér. Amiről lemaradtak: a nő elharapta az ereit, majd valamiféle átkot szórt az atyára.

A csapat ezután a nem csituló esőben és a hajnal előtti szélben kivágtat a malomhoz, ahol némi keresgélés után Taylor jelekre lesz figyelmes. A nyomokat követve egy barlanghoz jutnak, ami előtt friss tábortüzet is találnak - valamiféle okkult körrel bekerítve. A tűz maradványaiból egy lenyúzott kutyabőr kerül elő, aminek az egyik lába természetellenes, torz karomban végződik. A barlangban a két John és a pap egy láncokkal rögzített, vadonatúj ketrecre bukkan, amire valaki mágikus rúnákat vésett; ezeket némi ezüsttel is megerősítette. Taylor a ketrecben hagyja a kutyabőrt, majd Wylkes-szal együtt visszatérnek a városba, ahol Prescott hiányában a hollós mutatvánnyal már bemutatkozott Fletchernek mondják el, mit láttak. Úgy tűnik, még van remény, hisz a ketrecet nem használták. Talán a vihar akadályozta meg őket, ki tudja. Miután Wylkes kérésre száraz ruhákat és ennivalót kap, Taylorral visszatérnek a fogadóba. Közben befut a pap is, akinek első dolga forró fürdőt venni. A vihar egyelőre elvonult.

Némi alvás után Fletcher kérésének megfelelően Wylkes utánakérdez, milyen megbízható emberekkel lehetne a Gilbert kiesésével kissé megcsappant erejű csapatot megtámogatni. Kutatása nem lesz eredménytelen (bár nem is egészen veszélytelen: Foreman még mindig a vérére szomjazik, és ha túl sok figyelmet von magára túl sok helyen, abból baj lehet). Végül rátalál a régi O'Reilley banda egy másik tagjára, Colinra, aki aztán elvezeti őt a szintén a városba keveredett vezérhez, Brannanhez. A régi idők felemlegetése, és a közös iszogatás után Wylkes nagy vonalakban elmeséli, mibe keveredett, és felajánl 50 fontot O'Reilleynak, ha volna kedve beszállni a dologba. Amiről nem tud, az az, hogy mindeközben Taylor a pénzt visszaviszi a bankba.

A két haramiával kibővült társaság tehát visszatér a malom környéki erdőbe, ahol csapdát állítanak fel a barlang előtti tisztás körül. Wylkes és O'Reilley gyakorlottan másznak fel pár közeli fára, és figyelnek. Így tesz Taylor is. A pap más tervet követ, ő inkább a barlangba vonul, ahol tetőtől talpig sárral keni be magát álcázásképpen, és elbújik a ketrec mögött. Nem kell sokat várniuk. Kicsivel később megjelenik a két nyomdász, a két tanonc, akik a kába Elizát támogatják (akinek kötés van a karján), valamint egy marcona alak, akit Prescottnak hála, hallomás szintjén ismer már a csapat. Ő az Orgyilkos, Morell, aki Mackintosh piszkos munkáit végzi. Maga a boszorkány se marad távol, a kis menetet ő zárja, személyesen. Mivel nem fedezik fel a fákon figyelő négyest, Mackintosh rögtön valamiféle varázskör megrajzolásába kezd a tűz körül, a tisztás szélén. Ez elég nagy hibának bizonyul, ugyanis ebben a pillanatban Taylor veti rá magát késeivel. Wylkes is rálő, majd lecsúszik az előre odakészített kötélen. O'Reilley egyetlen lövéssel leteríti az egyik tanoncot, majd hasonlóképpen cselekszik, aztán Colin következik, aki földetérés után, lőfegyver híján egyszerűen a bunkójával támad - ő a boszorkányra. Innentől felgyorsulnak az események. Wylkes Eliza védelmére rohan, futás közben ledöfve az egyik útjába kerülő nyomdászt. A pap közben a barlang bejáratánál állomásozó másik nyomdászra lő rejtekéből, de elhibázza, ezzel viszont magára vonja annak figyelmét. Taylor és Colin meglehetősen hamar szorult helyzetbe hozzák Mackintosht, aki láthatóan nem tud mit kezdeni az egérfogóban. Egyik hatalmas csapás a másik után éri, míg végül féltérdre rogy. Ekkor Taylor egyik kését alulról az állába szúrja, a másikkal pedig felhasítja a boszorkány hasát. Közben Wylkes emberére akad az Orgyilkosban, akivel egy ideig hasztalan próbálnak sebet ejteni egymáson. A még életben lévő tanonc ugyan megpróbál beavatkozni a küzdelembe, de egy csapás jobb belátásra téríti, amíg az érkező O'Reilley nem végez vele. Colin is hamarosan csatlakozik kettejükhöz, így nemsokára hárman állnak szemben Morell-el, akinek így már nem sok esélye marad. A pap és a nyomdász párharcát a barlang szájánál is rövid úton félbeszakítja Taylor egyik jól elhajított tőre.

Ezek után nem maradt más hátra, mint ellenőrizni Eliza épségét, és felkészülni a hazatérésre.

Solomon Kane - A titkos fény őrzői 4. alkalom

Bence a játék során új karakterrel vett részt a játékban, egy renegát pap személyében. Alebert Schneidert azonban nem vontuk ki véglegesen a játékból, a későbbiekben még visszatérhet.

(A naplót írta: Péter)

Schneider és John Taylora Stroll malma melletti ház pincéjében bukkannak okkult tevékenységek nyilvánvaló nyomaira. Taylor el akarja pusztítani őket, Schneider észrevétlenül elemel néhány könyvet. A kutakodás közben a professzort meg is támadja egy levágott nagy, szőrös kéz, amivel ketten sem bírnak el, így kénytelenek elmenekülni és bezárni a dolgot. John felgyújtja az épületet és Williammel együtt lovakat zsákmányolnak a már lángoló istállóból. Schneider azonban inkább gyalog megy a kocsihoz Gilbert úrfi tanácsa ellenére és a másik lovas sem veszi fel maga mögé a professzort. A lovasok az általuk ismert nyom alapján Bristol kikötője felé indulnak, ahová jóval korábban újdonsült ismerősük, John Wylkes is tartott. Schneider, aki így lemarad, másik irányba indul meg elárulva társait. Ráadásul nem csak okkult irományok vannak a birtokában, hanem egy levél is, ami egy fontos nyom lett volna Eliza megtalálásához (bár valódi fontossága csak az ő számára derülhetett ki ha egyáltalán).
A kikötőben Wylkes megtalálja a Fekete szirén nevű hajót és előtte a már ismert külsejű kocsit is. Elkezdi átkutatni és a kocsihoz visszatérőt be is rántja, hogy elintézze. Ez feltűnik az őt korábban útbaigazító vándorló papnak és figyelni kezdi az eseményeket.
William és John ekkor érkezik a kikötőbe és őket is a hajó felé irányítja a pap. William ott hagyja nála a kiszabadított lányt, akit lován hozott a városba, miután a másik elszaladt Stroll malmától a megmenekülését követően egy óvatlan pillanatban.
A két érkező elindul a mólón a hajó fedélzetére vezető palló felé. A pap utánuk megy, hogy megállítsa az erőszakot, ami kitörni látszik, ugyanis a hajóról is fegyveresen érkeznek a legénység tagjai. A pap a felek közé áll és fegyveres karjait tartja ki mindkét irányba, miközben dörgő hanggal leteremti a matrózokat, amitől azok meg is torpannak, szavára elhajítják fegyvereiket és visszaiszkolnak hajójuk felé és Wylkes azonnal utánuk rohan. Háta mögött William megpróbálja kiütni a pisztolyát a kezéből, de elvéti, amire válaszul a pap egy hasonlóan hatástalan próbálkozással válaszol -- az eső eláztatta tűzfegyverét. Taylor kardját a pap torkának szegezi, így William nyugodtan elsétálhat mellette a hajó felé, ahova barátja is követi hamarosan. A pap ekkor jobbnak látja az őrségért menni.
Amikor Gilbert és Taylor a fedélzetre érkezik kivont karddal, Wylkes már a harcba vetette magát öt matróz ellen. Az újonnan érkezők elvonják néhány matróz figyelmét a kétfegyveres harcosról, aki így könnyebben végzi véres szakmáját, de a tudós fiatal meg is sérül így egy veszedelmes szúrástól.
A harc végeztével William is komoly sérülésekkel fekszik a hajópadlón, ahogyan a matrózok is, akikről vallatásukkor kiderült, hogy nem látták Elizát.
Ekkor érkezik meg a városőrség vagy legalábbis ahhoz hasonló fegyveres csapat, élükön egy ismerős arccal, John Prescottal, hogy magukkal vigyék a hajót megtámadókat.
Fejükre zsákot húznak, úgy vezetik őket rejtekhelyükre. Ott aztán kikérdezik őket ténykedésükről, és kiderül, ugyanazt a veszélyes professzort, Gregory Mackintosh-t keresik. Egyik eddig ismeretlen szövetségesük hollóból változik vissza emberformába.

Solomon Kane - A titkos fény őrzői 3. alkalom

(A naplót írta: Péter)

Wylkes (akinek be sem mutatkozott a többi karakter) elárulja segítő szándékát és igényét a pénzre, amit Gilbert meg is ígéri neki Eliza életéért cserébe.

A fogadóban Schneider ellátja fiatalabb kollegája sebeit és meghallgatja a történteket és a többiek tervét is. Gregor Mackintosh hírét ő is jól ismeri.

Kocsival indulnak Stroll malmába, ahol állítólag fogvatartják a lányt és az úton egy szembejövő, gyorsan hajtó kocsi elől kell kitérniük.

Stroll malmához távolról gyalog közelítenek. A két hevesebb karakter, Wylkes és Taylor hamarosan a malomhoz ér, ahol bent előbbi lefogja az ott dolgozó molnárt. Eközben kutyás őr közeledik, a kutyát levágja Taylor, majd rátámad a gyanút fogó gazdájára is és egy csapással levágja a fejét. Bent Wylkes beleszúr áldozatába majd leüti és megkötözi. Eközben a többiek a malom mögött rejtőznek, ahova még az érkező kutya csaholását meghallva húzódtak. Amikor újra előóvakodnak, már a legyőzötteket találják csak társaikkal. William megkéri a professzort, hogy segítsen a megkötözöttön, mert még életben van.

Innen a malomhoz tartozó házhoz indulnak. A két John gyorsan körbejárja, majd az ott dolgozók és kutyájuk hangjai ellenére vakmerően az udvaron keresztül közelítenek. Eddigre már a tudósok is odaérnek. Wylkes, aki nagyképűen besétált az udvarra, hamar levágja a kutyát majd a gazdáját és egy (vagy két?) másikat is. Taylor is beleveti magát a harcba, de majdnem áldozatul esik egy favágófejszének, ami így is keményen mellbevágja. A zord élményektől pár perc alatt megkeményedett William társát védve leszúrja az otromba fegyver használóját.

A házban két harcias alakkal szállnak szembe, kettő munkásnak tűnő pedig elszelel az erőszaktól tartva. Előbbiek megszúrják és megkergetik az idős professzort, de aztán a két harcos idegen legyőzi őket egy ádáz küzdelemben az emeletre vezető lépcsőkön.

Az egyik emeleti szobában és a földszinten a konyhában találnak egy-egy elrabolt és odaláncolt bristoli lányt, akiket kiszabadítanak és egyiküktől megtudják, hogy Eliza is itt volt és egy órája vitte csak el őt a magas, félelmetes alak. (Ebből rájönnek, hogy az a bizonyos kocsi Elizát vitte.)
Fent Wylkes talál egy levelet az elrabolt lány szobájában, ami egyértelművé teszi, hogy merre vitték Elizát (egy Fekete szirén nevű helyre) és Wylkes meggyőződése, hogy ez egy hajó, így az útjuk a kikötőbe kell, hogy vezessen.

A földszinten egy kis nyomdahelyiséget is felfedez Taylor, ahol két példányt talál a Secundus című könyvből, amiket a konyhában a magánál hordott könyvvel együtt eléget a kondér alatt lobogó tűzben.
Fent még egy seblázban szenvedőt, ruhákat, pisztolyokat és puskaport, ládákat, szekrényeket és még sok egyebet találnak.

A lépcső alatt Taylor egy pincelejárót is talál, ahová bár egyedül merészkedik le, de később Schneider is követi oda. Okkult rituálék segédeszközeivel és hasonló témájú könyvekkel van tele a pince. John és Schneider is megkaparint magának néhány kötetet.

Solomon Kane - A titkos fény őrzői 2. alkalom

A 2. alkalom alatt új játékossal bővült a csapat:

Balázs - John Wylkes - kalandor (talán ez a legjobb jellemzés)

(a naplót írta: Péter)

William a tanárok között próbálja felderíteni Jacob titkait, de oxfordiként nem sok esélye van rá, hogy egyenrangúként tekintsenek rá.
John több diáktól is kérdezősködik társuk és a titokzatos eltűnések után és több sikerrel jár, neveket sikerül megkaparintania -- a furcsa diákcsoport tagjaiét.

Délután úgy döntenek, további próbálkozás céljából John visszatér az egyetemre. Ez alatt barátja a Jacob táskájában talált könyvrészt tanulmányozza, de a boszorkányok üldözője még a corpus átadása előtt kiköti, hogy bármilyen jó is a viszonyuk, ha Williamre ördögi hatással lesz a könyv, akkor halállal fizet a kíváncsiságáért.

A délutáni kérdezősködés az egyetemen további eredményeket hoz. hogy többen is eltűntek a boszorkánysággal vádolt Gregory Mackintosh diákjai közül. Méghozzá az a 4 diák, akiket nem utasított vissza, így egészen eltűnéséig (vagy még az után is?) hallgatói maradtak. (John itt újra lát egy baljós hollót a park egyik fájáról károgva felszállni.)
Az egyiket, akiről úgy hírlik, hogy érdemes felkeresni, [Petinél megvan a neve], Jacob barátja. Pontos lakcímét kapják meg és hamarosan el is jutnak hozzá, de későn -- csak holttestét találják meg. A nyakát fültől fülig elvágták. William nem bírja feldolgozni a látványt, ezért társa kivezeti az oszlásnak indult testtől büdös lakásból, de előtte még észreveszi az ablakból felröppenő hollót.

Jacob Hamillhez így csak egy másik ismerősén keresztül juthatnak el. Pénzes pártfogójára egy szalonban akadnak rá, akit távozásakor követnek és kifaggatnak. William családi érintettségének említésére elárulja Jacob búvóhelyét, ami egy elhagyatott kápolna.

Amikor nagy nehezen bejutnak és rábukkannak, Jacob már nagyon vézna és beteges, de rettegése erőt ad neki, hogy John-t a sötétben jól fejbe vágja. Miután biztosítják, hogy nem ártó a szándékuk, beszél nekik a történésekről. Állítása szerint Mackintosh megátkozta és meg akarja öletni amiért nem tartott ki mellette. Valaki egy holló alakjában keresi őket és egy fekete ruhás tagbaszakadt gyilkosról is szót ejt a csontsovány fiú. William orvoshoz akarja vinni és hitetlenségét csak barátja miatt nem nyilvánítja ki, aki eközben inkább a boszorkányságba magát beleártó ifjú lelki üdvével van elfoglalva, mintsem testi épségével -- meg akarja ölni azért, mert beleártotta magát a tiltott tanokba. Rábírja William, hogy legalább amíg segíteni tud (a nagyobb gonosz ellen), tartsák életben.

Ez sajnos mégsem sikerül, mert amint megérkeznek vele a fogadóba, kileheli a lelkét. Pont Schneider professzor értő vizsgálata közben, aki a tudomány iránti vágytól fűtve azonnal fel akarja boncolni a fogadóbeli szobájában a testet. A többiek hevesen tiltakoznak az őrült ötlet ellen.

A Vén admirálisba John és William cipeli a bankból a pénzt, ahol a vörös szalaggal megjelölve egy idős és vak férfit találnak. Egy fiatalabb utcakölyök lesz végül vezetőjük a találka valódi helyére, ahova szinte futva érkeznek meg, sikátorok kusza labirintusán keresztül.

A helyszínen egy kisebb udvaron egy kút szélének támaszkodva egy pipázó ember közli velük fegyvertelenségéhez képest nagy mellénnyel, hogy megszegi a maga részéről az egyezséget. Innentől felgyorsulnak az események, verőemberek veszik körül a párost és kitör a harc. William kardot ránt, de a támadók gyűrűjéből képtelen kivágni magát, hamarosan találatot is kap. John-t nem gyűri le a túlerő, de ő sem tudja megoldani a helyzetét eleinte. Ekkor váratlan fordulat áll be, az egyik verőlegény társai ellen fordul és aprítani kezdi addigi társait. John is megtalálja a haragját és ketten együtt legyőzik a maradék brigantit. William még egy sebet szerez magának, de újdonsült szövetségesüknek köszönhetően győztesként rogyhat le a kút kávájára.

Az új ismerős lábát győztesen a pénzes ládán tartotta, amíg a boszorkányvadász módszeresen elkezdte vallatni az egyik harcképtelen ellenfelet a megbízójukról. Eközben a víztől egy kicsit felocsúdó sebesült William és a vigyorgó idegen a pénz sorsáról beszélgetnek.

Savage Worlds of Solomon Kane - A titkos fény őrzői - kampánynapló 1

Az ötötdik játékalkalom végére lezárult az első epizód, így felkerülhetnek a blogra a játéknaplók. A történethez az alapötletet "A farkasok szövettsége" c. film adta, a naplóbejegyzéseket olvasva talán felfedezhető egy-két elem az eredeti sztoriból. A filmnek inkább a hangulatából igyekeztem építkezni, és arra törekedtem, hogy minél jobban eltávolodjak a film cselekményszálától és saját törénetet kreáljak.

Az elkövetkezendőkben olvasható naplókat a játékosok írták az egyes ülések után, helyenként néhány megjegyzést fogok csak hozzáfűzni az általuk írtakhoz. Így jól látható, hogy a játékosok hogyan élték meg a történetet, és ezt nem szeretném megváltoztatni, a történet többi részét takarja csak homály...

Játékosok:

Péter 1. - William Gilbert - fiatal tudós, nemesi származású, egyetemen oktat
Péter 2. - John Taylor - boszorkányvadász, William gyermekkori barátja, egy boszorkány miatt vesztette el csalásdját, célja a boszzú
Bence - Albert Schneider - idős tudós, William az egyetemről ismeri

1. Alkalom (a naplót írta: Péter)

John Taylor megérkezik hosszú útjáról a Gilbert villába. Gyermekkori jó barátja, William Gilbert fogadja. Bor és a kandalló pattogó tüze mellett merengnek.

Lovasfutár hoz levelet Gregor Gilbert részére. A ház urát felzaklatja a tartalma és felkeresi fiát, véget vetve ezzel a barátok nyugalmának. Hárman tárgyalják ki az üzenetet, John-t is beavatják a család gondjába. A levél szerint Gregor Gilbert régen meggyűlölt bátyja, Argail kér nagyobb -- 500 fontnyi -- pénzbeli segítséget lánya, Eliza életének megmentéséhez. Gregor őszintén megvallja, hogy bátyjára máig haragszik, mégpedig azért, mert az elcsábította tőle szívszerelmét, Szofiát és azt is, hogy unokahúga, az állítólag életveszélyben levő Eliza az utolsó emlék róla -- ahogy a levél is állítja --, hiszen Argail és egyetlen közös gyermeke. Ezután fiára bízza a döntést.
William elszánt a család és apja ügyében is, s ifjonti hévtől hajtva megígéri, hogy elutazik Argailhoz Bristolba és megbizonyosodik a báty szükségéről, de azután saját kezűleg adja oda neki a pénzt. Az is segít a nehéz döntés meghozatalában, hogy tudja, jó barátja vele lesz az úton.
A bizalmas beszélgetés közben érkezik meg Albert Schneider professzor, William új ismerőse az egyetemről, akit azonban meg kell várakoztatnia, nem avathatja bele a család dolgaiba.

A családi beszélgetés végeztével William hívatja a korosodó professzort.
A tudományról beszélgetnek, de az ifjú gondolatai már a másnapi bristoli úton járnak. Az idősebb professzor csak a tudomány iránt érzett túlfűtött érdeklődése miatt nem vette észre társa zavartságát.
A diskurzus végeztével azonban Gilbert felajánlotta Schneidernek, hogy csatlakozzon hozzá, de nem árulta el a valódi okot. Remélte, hogy a nagy tudású ember segítségére lehet az úton.

A Gilbert fiú és barátja, John Taylor a villánál várakoznak még egy órát reggel, de nem hiába, mert késve bár, de megérkezik Schneider professzor is az útra készen. Kétlovas kocsin indulnak el. Kocsisuk a ház hű szolgálója.
A három napig tartó út közben két fogadóban állnak meg éjszakára. A professzor végig kissé ijedős, a többiekkel szemben távolságtartó, gyanakvó. Az egyik úti fogadóban kiselőadást rögtönöz a hollókról.

Amikor megérkeznek Bristolba, még mindig nem enyhül Schneider távolságtartó magatartása, több külön szobát is kivesz a városban. Társai csak egyről tudnak, arról, amelyik abban a fogadóban van, ahol ők is megszálltak.

John Taylor és William Gilbert az első bristoli napon reggeli után felkeresik utóbbi nagybátyját, hogy bizonyosságot szerezzenek annak szükségéről. Szegényes körülmények között találják, nagy háza kiürített állapotban, bedeszkázott ablakokkal fogadja őket és a férfi is láthatóan megvont magától minden jót az utóbbi időben. Eliza eltűnéséről nem tud semmit, de azt állítja, másnap este egy kocsmában kell átadnia a bűnözőknek a pénzt, hogy ne öljék meg lányát.
Szóba kerül még egy kérő neve is, bizonyos Jacob Hamill, akinek ottfelejtett táskáját meg is tudja mutatni Argail: egy tankönyvet és egy kitépett könyvrészletet találnak benne -- utóbbi bár feltehetőleg latinul, de titkosítva .
Közben a bankba (a játék után néztem meg, hogy csak az 1700-as években alapították az első bankot Bristolban, a játék pedig 1605-ben játszódik),  is eljutnak a látogatók, ahol William beváltja a papírost. Miután végiggondolja, a láda pénzt megőrzésre mégis a bankban hagyják.

Schneider professzor a Bristoli egyetemen (hát igen, azért választottam Bristolt, mert híres kikötőváros volt, és az Újvilágba indultak innen hajók, de tudni kell, hogy 1605-ben nem volt egyetem a városban - sőtt még pár száz évig nem-, így ezt nem kell olyan komolyan venni) próbálja megfelelő kezekbe juttatni a zseniálisnak vélt terveit egy különleges masináról. Egy idős professzor, Joseph Clayton, aki Albert Schneider ismerőse itt, megmutat neki néhány könyvet, amit egy itteni tanár, a boszorkánysággal vádolt és az egyetemet elhagyó Gregory Mackintosh nevezetű tanár szobájából emelt el. Schneider a könyvet tanulmányozva rájön, hogyan kell olvasni a titkosírást, amivel a romlott szertartást bemutatja az iromány.

2011. január 18., kedd

Savage Worlds szabály segédlet

A Solomon Kane játékunkhoz készítettem egy rövid összefoglalót, mely a játékban gyakrabban előforduló szabályokat teszi könnyen áttekinthetővé. Az összefoglaló azoban nem a Solomon Kane alapkönyv, hanem a Savage Worlds Explorers Edition alapján készült, ugyanis annak a harcrendszerét használjuk, így mindenkinek hasznos lehet, aki mostanában egy jó kis Savage  Worlds játékba veti bele magát.

Elsősorban a próbadobások, mozgás, harc, sebesülések és a gyógyulás szabályaira koncentráltam, a későbbiekben valószínűleg még kiegészítem majd néhány további szabállyal (esetleg Solomon Kane specifikus dolgokkal).

A dokumentum elérhető itt:

http://www.mediafire.com/?rk1r6a3wuo31l86

2011. január 17., hétfő

Solomon Kane - a titkos fény őrzői folytatás

A hétvégén folytattuk a Solomon Kane történetet és a játék számomra igen érdekesen alakult (már azért is, mert utánna egyből Warhammert is játszottunk, két szerepjáték egy este pedig ritka dolog, legalábbis nekem). A múltkor említettem, hogy kicsit elgondolkodtam rajta, mennyire lehet railroad módon vezetni egy játékot. Arra jutottam, hogy múltkor túlzottan befolyásoltam az eseményeket és így a történet vesztett az interaktivitásából, ami bizonyára elvett a történet izgalmából, legalábbis számomra. Fontosnak tartom, hogy a játékosok ténylegesen befolyásolhassák az eseményeket, így úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, a játékosokon múlik, hogy a történet milyen fordulatot vesz. Az NPC-k cselekedeit meghatároztam, a játékosokon múlt tehát, hogyan, hol és mikor lépnek közbe és alakítják a történetet. Ha kb. A irányba haladnak, akkor összetalálkoznak ellenfelükkel, de ha B irányba mennek, akkor a főgonosz nyugodtan folytathatja, amit elkezdett. Én a kalandot eredetileg egy heroikus csúcspontra akartam kihegyezni, amiben egy Solomon Kanes happy end zárja le a fejezetet, de úgy tűnik, nem ennek az irányába fog haladni a cselekmény. A játékosok ugyan ötletesen játszották ki a karaktereiket, de eljutottak egy pontra, melyben a karaktereik valami miatt nem igazán működnek együtt egymással. Valahogy hiányolom a csapaton belüli egységet, ami szerintem egy Solomon Kane  történet esetében meg kellene, hogy legyen (kevesek elkeseredett harca a világ szörnyűségei ellen, én legalábbis így képzelem el). A környezetet nem megfelelően kuttaták át, információkat egymás elől elrejtettek (vagy nem közöltek a többiekkel) alapvető nyomok felett abszolút átsiklottak, egy félrevezető szál pedig egyből letérítette őket a helyes útról (nem titkolom, ezt a szálat egy kis csapdként építettem be, jól be is dőltek neki és a múltkor ennek  a szálnak a hatása miatt próbáltam belenyúlni a cselekménybe). Márpedig az ellenfél a történetemben nem fog maga után hagyni mobilszámot, amin elérhető. Épp ellenkezőleg, igyekszik minél kevesebbet a tevékenységeiről elárulni. Ha a nyomára akarnak bukkanni, akkor alaposabban fel kellene mérni a környezetet és értelmezni a nyomokat (ami most már elég nehéz lesz, miután porig égették az ellenfél odúját és az egyetlen karakter, aki rálelt a jó nyomra lelépett és faképnél hagyta a többi kalandort valami furcsa motivációból kifolyólag).
Így könnyen lehet, hogy a történetnek ez a fejezete negatív fordulatot fog venni, de ez lehet, hogy nem is baj, és csak hozzátesz a Solomon Kane komor hangulatához. Kíváncsian várom a folytatást.