2010. december 20., hétfő

Savage Worlds - Fantasy: Ein Hauch von Fäulnis

Mivel a Solomon Kane sztori két játékos egyéb elfoglaltságai miatt ezen a héten nem folytatódhatott, viszont nekünk többieknek volt kedvünk játszani, így felajánlottam, hogy a kimaradók érdekében egy szünettöltő fantasy-t mesélek (nem szeretem, ha karaktereket jegelve folytatunk egy sztorit, vagy NJK-ként át kell venni a szerepüket, pláne egy fontos fejezetnél).
A múltkori bejegyzésben említett 3 részes fanatsy kaland első részével készültem, a történet roppant egyszerű (mint egy bot), de cselekménydús, nem kell rajta sokat agyalni, és velős kis szórakozást ígért. Nem is kellett csalódnom, jól mulattam az este folyamán. Mivel még dolgom akadt este, ezért csak 3 óra állt rendlkezésünkre, és ez az időintervallum tényleg optimális volt. Az első részt ugyan nem tudtuk befejezni, de végig pörgött a kaland.

Mivel a Solomon Kane történettel ellentétben nem az egyik játékos vezeti a kampánynaplót, most én foglalom gyorsan össze, hogy mi történt:

A karakterek Karameikos hercegségében Socanth városában vannak (valahová el kellett helyeznem a várost, hirtelen ez jutott az asztalnál az eszembe. A várostól északra egy sürű, kiterjedt erdő helyezkedik el, aminek a neve Kék erdő lett, mögötte pedig a Feketecsúcs-hegyek tornyosulnak.

A két játékos karakter:
Ramel Ramelsohn: törpe, Ylias Frosthammer papja (rank: Novice)
Gar Eisenhelm: félork harcos (rank: Novice)
A karakterek előtörténetei a letölthető kaland mellett olvashatók, az angol verzióban azonban seasoned-ek.

A történet elején a karaktereket a városiak éppen a Szürkehéja (pontosan, Greyhawk) nevű fogadóban ünneplik, mert sikeresen megmentették a helyi kovács két gyermekét, Jana-t és Aron-t, mielőtt azok vérszomjas trollok ebédjeként végezhették volna. Megtudják azonban, hogy gyerekek azért tévedtek el az erdőben, mert gombászás közben csontvázakra bukkantak, akik az erdő szélén mintha a várost kémlelték volna, félelmükben berohantak az erdőbe, ahol a trollok fogságába estek.
A városiak nem igen hisznek a történetnek, úgy vélik, a gyerekek csak ijedelmükben képzelődtek.

Mindeközben három bátor falusi beleköt a karakterekbe, a félork Gar észérvekkel (igen, félork létére elég magas volt az intelligenciája hozzá - d6) próbálta őket elintézni, míg Ramelsohn inkább képzetlenül a megfélemlítés mellett döntött, egyik sem jött be. Ki is mentek iziben a fogadó elé, hogy a fegyvereket lerakva  a fogadó bíztató közönsége előtt lebunyózzák a dolgot. Ramelsohn egy félelmetesen jól sikerült ütéssel egyből kiütöte ellenfelét, mígy Gar egy ideig ökölvívott, de végül ő is lenyomta a nagyszájú polgárt. A harmadik fickó néhány haverjával összeszedte a két barátját és némi szájalás kíséretében felszívódtak.
A karaktereket a többi falusi ezután még hangosabban tovább ünnepelte, este sokáig folytatódott a mulatozás.

A karakterek másnap reggel úgy döntöttek, hogy utánnajárnak a csontvázaknak, sőtt, a város polgármestere, Jovelis külön félrevonta őket, és jutalmat ígért nekik (némi rövid alkudozás után fejenként 10 aranyat), ha bizonyítékot szereznek, vagy el akár el is intézik a csontvázak problémáját. Megkérte őket, kezeljék bizalmasan az ügyet, nem akar pánikot kelteni, de gyanítja, hogy tényleg lehet valami alapja a gyerekek történetének, ugyanis a város papja tegnap elmondta neki, hogy a helyi temetőből előző este eltűntek hullák.

Némi kérdezősködés után néhány vadásztól, akik a hajnali lesről érkeztek vissza a városba, illetve egy-két favágótól megtudták, hogy a városiak amúgy semmi különöset nem tapasztaltak, a legkomolyabb veszélyt a trollok, illteve egy garázdálkodó ork banda jelentik a környéken, de csontvázakat senki sem látott.

Elindultak a Kék rdőbe, hol sikeres észlelés dobások után (nagyon sikeres, csak úgy röpködtek a raise-ek) egy vaddisznók által dagonyázásra használt sáros pocsolya környékén  egy csomó csontváz által hagyott nyomra bukkantak. A nyomokat követve találtak egy csontváz lábat, ami egy gyökérbe gabalyodott és még mindíg mozogva megpróbált kiszabadulni (valószínűleg erre haladva elakadt egy csontváz és kitépte magát a lábát hátrahagyva). A lábat kivették és a földre dobták, mire az lassan, de biztosan egy irányba kezdett kúszni.

Az irányt követve 4 farkasra bukkantak, akik éppen egy csomó élőholt maradványán lakmároztak. Az élőholtak miatt elmenekültek a környékről az állatok, így a farkasok a zombikat és csontvázakat vadászták le. A mozgó húscafatokat és testrészeket lakmározó farkasok látványa úgy megijesztette Ramelsohnt hogy egy kisebb hátrányt, egy fóbiát össze is szedett a találkozás során, ami alaposan megnehezítette neki a kaland hátralevő részében az élőholtak elleni kűzdelmet. 3 farkast könnyen levágtak, a negyedik elmenekült.

Az élőholtak nyomait tovább követve este egy tisztás szélére értek, a tisztást előszőr a fák védelmében óvatosan körbejárták (képzetlenül is sikerült nagyon jó stealth dobásokat produkálniuk), majd a tisztás egyik széléhez közel egy nagy díszes sátort találtak, amit ork zombik (4) és emberi csontváz íjászok (6) vettek körül.

Ramelsohn gyorsan egy boost trait varázslattal feljavította a harci képességét, majd az eddigi harcok sikerén felbuzdulva vadul nekirontottak az élőholtaknak. Itt egy hosszú csata vette kezdetét, az ork zombikkal viszonlag könnyen elbántak, de a csontváz íjászok közben elég jól betettek a karaktereknek, pedig mind csak extrák voltak. A shooting skill esetében a tény, hogy csak 4-es célszámot kell eltalálniuk megnövelte a találatok számát, valamint gyakran dobtam raiseket, így röpködtek a magas sebzések, Ramelsohnnak el is fogyott minden benny-je, Gar is begyűjtött 3 sebet a csata végére.

A nagy aprítás után befejeztük a játékot, innen folytatjuk következő alkalommal.
A játék tapasztalata: a harcoknál egy kicsit össze kéne szednem a szürkeállományomat, az egyik játékos segítsége nélkül gyakran összekevertem volna dolgokat (pedig nem lenne nehéz), tehát nem árt, ha még egyszer átnézem a vonatkozó fejezetet a szabálykönyvben, vagy feliratok magamnak valami szenilitás elleni gyógyszert.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése