2011. január 17., hétfő

Solomon Kane - a titkos fény őrzői folytatás

A hétvégén folytattuk a Solomon Kane történetet és a játék számomra igen érdekesen alakult (már azért is, mert utánna egyből Warhammert is játszottunk, két szerepjáték egy este pedig ritka dolog, legalábbis nekem). A múltkor említettem, hogy kicsit elgondolkodtam rajta, mennyire lehet railroad módon vezetni egy játékot. Arra jutottam, hogy múltkor túlzottan befolyásoltam az eseményeket és így a történet vesztett az interaktivitásából, ami bizonyára elvett a történet izgalmából, legalábbis számomra. Fontosnak tartom, hogy a játékosok ténylegesen befolyásolhassák az eseményeket, így úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, a játékosokon múlik, hogy a történet milyen fordulatot vesz. Az NPC-k cselekedeit meghatároztam, a játékosokon múlt tehát, hogyan, hol és mikor lépnek közbe és alakítják a történetet. Ha kb. A irányba haladnak, akkor összetalálkoznak ellenfelükkel, de ha B irányba mennek, akkor a főgonosz nyugodtan folytathatja, amit elkezdett. Én a kalandot eredetileg egy heroikus csúcspontra akartam kihegyezni, amiben egy Solomon Kanes happy end zárja le a fejezetet, de úgy tűnik, nem ennek az irányába fog haladni a cselekmény. A játékosok ugyan ötletesen játszották ki a karaktereiket, de eljutottak egy pontra, melyben a karaktereik valami miatt nem igazán működnek együtt egymással. Valahogy hiányolom a csapaton belüli egységet, ami szerintem egy Solomon Kane  történet esetében meg kellene, hogy legyen (kevesek elkeseredett harca a világ szörnyűségei ellen, én legalábbis így képzelem el). A környezetet nem megfelelően kuttaták át, információkat egymás elől elrejtettek (vagy nem közöltek a többiekkel) alapvető nyomok felett abszolút átsiklottak, egy félrevezető szál pedig egyből letérítette őket a helyes útról (nem titkolom, ezt a szálat egy kis csapdként építettem be, jól be is dőltek neki és a múltkor ennek  a szálnak a hatása miatt próbáltam belenyúlni a cselekménybe). Márpedig az ellenfél a történetemben nem fog maga után hagyni mobilszámot, amin elérhető. Épp ellenkezőleg, igyekszik minél kevesebbet a tevékenységeiről elárulni. Ha a nyomára akarnak bukkanni, akkor alaposabban fel kellene mérni a környezetet és értelmezni a nyomokat (ami most már elég nehéz lesz, miután porig égették az ellenfél odúját és az egyetlen karakter, aki rálelt a jó nyomra lelépett és faképnél hagyta a többi kalandort valami furcsa motivációból kifolyólag).
Így könnyen lehet, hogy a történetnek ez a fejezete negatív fordulatot fog venni, de ez lehet, hogy nem is baj, és csak hozzátesz a Solomon Kane komor hangulatához. Kíváncsian várom a folytatást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése