2011. február 21., hétfő

Savage Worlds of Solomon Kane - A titkos fény őrzői - kampánynapló 1

Az ötötdik játékalkalom végére lezárult az első epizód, így felkerülhetnek a blogra a játéknaplók. A történethez az alapötletet "A farkasok szövettsége" c. film adta, a naplóbejegyzéseket olvasva talán felfedezhető egy-két elem az eredeti sztoriból. A filmnek inkább a hangulatából igyekeztem építkezni, és arra törekedtem, hogy minél jobban eltávolodjak a film cselekményszálától és saját törénetet kreáljak.

Az elkövetkezendőkben olvasható naplókat a játékosok írták az egyes ülések után, helyenként néhány megjegyzést fogok csak hozzáfűzni az általuk írtakhoz. Így jól látható, hogy a játékosok hogyan élték meg a történetet, és ezt nem szeretném megváltoztatni, a történet többi részét takarja csak homály...

Játékosok:

Péter 1. - William Gilbert - fiatal tudós, nemesi származású, egyetemen oktat
Péter 2. - John Taylor - boszorkányvadász, William gyermekkori barátja, egy boszorkány miatt vesztette el csalásdját, célja a boszzú
Bence - Albert Schneider - idős tudós, William az egyetemről ismeri

1. Alkalom (a naplót írta: Péter)

John Taylor megérkezik hosszú útjáról a Gilbert villába. Gyermekkori jó barátja, William Gilbert fogadja. Bor és a kandalló pattogó tüze mellett merengnek.

Lovasfutár hoz levelet Gregor Gilbert részére. A ház urát felzaklatja a tartalma és felkeresi fiát, véget vetve ezzel a barátok nyugalmának. Hárman tárgyalják ki az üzenetet, John-t is beavatják a család gondjába. A levél szerint Gregor Gilbert régen meggyűlölt bátyja, Argail kér nagyobb -- 500 fontnyi -- pénzbeli segítséget lánya, Eliza életének megmentéséhez. Gregor őszintén megvallja, hogy bátyjára máig haragszik, mégpedig azért, mert az elcsábította tőle szívszerelmét, Szofiát és azt is, hogy unokahúga, az állítólag életveszélyben levő Eliza az utolsó emlék róla -- ahogy a levél is állítja --, hiszen Argail és egyetlen közös gyermeke. Ezután fiára bízza a döntést.
William elszánt a család és apja ügyében is, s ifjonti hévtől hajtva megígéri, hogy elutazik Argailhoz Bristolba és megbizonyosodik a báty szükségéről, de azután saját kezűleg adja oda neki a pénzt. Az is segít a nehéz döntés meghozatalában, hogy tudja, jó barátja vele lesz az úton.
A bizalmas beszélgetés közben érkezik meg Albert Schneider professzor, William új ismerőse az egyetemről, akit azonban meg kell várakoztatnia, nem avathatja bele a család dolgaiba.

A családi beszélgetés végeztével William hívatja a korosodó professzort.
A tudományról beszélgetnek, de az ifjú gondolatai már a másnapi bristoli úton járnak. Az idősebb professzor csak a tudomány iránt érzett túlfűtött érdeklődése miatt nem vette észre társa zavartságát.
A diskurzus végeztével azonban Gilbert felajánlotta Schneidernek, hogy csatlakozzon hozzá, de nem árulta el a valódi okot. Remélte, hogy a nagy tudású ember segítségére lehet az úton.

A Gilbert fiú és barátja, John Taylor a villánál várakoznak még egy órát reggel, de nem hiába, mert késve bár, de megérkezik Schneider professzor is az útra készen. Kétlovas kocsin indulnak el. Kocsisuk a ház hű szolgálója.
A három napig tartó út közben két fogadóban állnak meg éjszakára. A professzor végig kissé ijedős, a többiekkel szemben távolságtartó, gyanakvó. Az egyik úti fogadóban kiselőadást rögtönöz a hollókról.

Amikor megérkeznek Bristolba, még mindig nem enyhül Schneider távolságtartó magatartása, több külön szobát is kivesz a városban. Társai csak egyről tudnak, arról, amelyik abban a fogadóban van, ahol ők is megszálltak.

John Taylor és William Gilbert az első bristoli napon reggeli után felkeresik utóbbi nagybátyját, hogy bizonyosságot szerezzenek annak szükségéről. Szegényes körülmények között találják, nagy háza kiürített állapotban, bedeszkázott ablakokkal fogadja őket és a férfi is láthatóan megvont magától minden jót az utóbbi időben. Eliza eltűnéséről nem tud semmit, de azt állítja, másnap este egy kocsmában kell átadnia a bűnözőknek a pénzt, hogy ne öljék meg lányát.
Szóba kerül még egy kérő neve is, bizonyos Jacob Hamill, akinek ottfelejtett táskáját meg is tudja mutatni Argail: egy tankönyvet és egy kitépett könyvrészletet találnak benne -- utóbbi bár feltehetőleg latinul, de titkosítva .
Közben a bankba (a játék után néztem meg, hogy csak az 1700-as években alapították az első bankot Bristolban, a játék pedig 1605-ben játszódik),  is eljutnak a látogatók, ahol William beváltja a papírost. Miután végiggondolja, a láda pénzt megőrzésre mégis a bankban hagyják.

Schneider professzor a Bristoli egyetemen (hát igen, azért választottam Bristolt, mert híres kikötőváros volt, és az Újvilágba indultak innen hajók, de tudni kell, hogy 1605-ben nem volt egyetem a városban - sőtt még pár száz évig nem-, így ezt nem kell olyan komolyan venni) próbálja megfelelő kezekbe juttatni a zseniálisnak vélt terveit egy különleges masináról. Egy idős professzor, Joseph Clayton, aki Albert Schneider ismerőse itt, megmutat neki néhány könyvet, amit egy itteni tanár, a boszorkánysággal vádolt és az egyetemet elhagyó Gregory Mackintosh nevezetű tanár szobájából emelt el. Schneider a könyvet tanulmányozva rájön, hogyan kell olvasni a titkosírást, amivel a romlott szertartást bemutatja az iromány.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése