2011. február 21., hétfő

Solomon Kane - A titkos fény őrzői 5. alkalom

(A naplót írta: Balázs)

Miután megbizonyosodott róla, hogy az előtte álló pap, valamint Taylor és Wylkes többé kevésbé megbízhatók, John Prescott felvilágosította őket a dolgok hátterét illetően. Kiderül, hogy a történet legalább 60 évvel korábbra nyúlik vissza, amikor egy tudós társaság elhatározta, hogy összegyűjti azt a tudást, amit régi, római időkből származó iratokból, a keresztes háborúk során zsákmányolt papírokból, és máshonnan össze lehetet gyűjteni. Nem akármilyen tudásról van szó - ezek az emberek a természetfeletti erők tanulmányozásába fogtak. Mivel ténykedésük nem kerülhetett nyilvánosságra, felfedezéseik és saját maguk védelme érdekében létrehozták a Titkos Fény Őrzőinek társaságát. Voltak azonban olyan erők, amiket ők sem szívesen bolygattak, ezért a maguk számára tiltották például az életenergiák tanulmányozását. Ahogy az lenni szokott, voltak, akik nem akartak a kijelölt úton haladni, így a szervezet hamarosan belülről bomlani kezdett, mígnem nagyjából 30 évvel ezelőtt egy csoport teljesen leszakadt a Titkos Fény Őrzőiről. Ők lettek a Skarlát Mágusok, akiket egy bizonyos Orfeusz vezet. Kiderül néhány dolog a boszorkányokról is, például hogy általában hárman vannak, nem magányosan dolgoznak, és hogy nemrégiben megint elfogtak egyet, akit valószínűleg a kikötőben tettek ki éhenhalni egy ketrecben.

Ennyi felvilágosítás után a csapat végülis arra jut, hogy mégegyszer körülnéz a malom környékén, hiszen Mackintosh és emberei, valamint Eliza gyalog nem juthattak nagyon messzire. Odakint tombol a vihar, és Prescott megkérdezi az elég fáradtnak tűnő társaságot, hogy azonnal indulni akarnak-e, de a hősök rendíthetetlennek tűnnek. Mindenki visszakapja a fegyvereit, és mehet a dolgára. A pap a kikötőbe indul, hogy kifaggassa a boszorkányt, Wylkes pedig a Törött Korsó fogadóba, hogy biztonságba helyezze a zsákmányolt pénzt - ki tudja Schneider merre kódorog, és milyen szándékai vannak. Az útonálló meglepődik, mikor a boszorkányvadász inkább az ő nyomába szegődik, és látszólag kevésbé érdekli egy újabb boszorkány. Miközben a pap a nőt faggatja a kikötőben, és megtudja tőle, hogy a Taylor által keresett boszorkány lehet, hogy a városban van, Wylkes betör Schneider szobájába, és magához veszi a pénzt. Azonban csak a lépcsőig jut vele, ahol a másik John várja kivont karddal. Kisebb szóváltás, majd egymás hosszas méregetése után végül Wylkes törik meg, és beleegyezik, hogy korábbi tervétől eltérően Taylornál helyezze el a pénzt. Ezután a kikötőbe indulnak, ahol még éppen szemtanúi lesznek, amint a pap főbelövi a ketrecben kacagó boszorkányt, akinek mindkét csuklójából ömlik a vér. Amiről lemaradtak: a nő elharapta az ereit, majd valamiféle átkot szórt az atyára.

A csapat ezután a nem csituló esőben és a hajnal előtti szélben kivágtat a malomhoz, ahol némi keresgélés után Taylor jelekre lesz figyelmes. A nyomokat követve egy barlanghoz jutnak, ami előtt friss tábortüzet is találnak - valamiféle okkult körrel bekerítve. A tűz maradványaiból egy lenyúzott kutyabőr kerül elő, aminek az egyik lába természetellenes, torz karomban végződik. A barlangban a két John és a pap egy láncokkal rögzített, vadonatúj ketrecre bukkan, amire valaki mágikus rúnákat vésett; ezeket némi ezüsttel is megerősítette. Taylor a ketrecben hagyja a kutyabőrt, majd Wylkes-szal együtt visszatérnek a városba, ahol Prescott hiányában a hollós mutatvánnyal már bemutatkozott Fletchernek mondják el, mit láttak. Úgy tűnik, még van remény, hisz a ketrecet nem használták. Talán a vihar akadályozta meg őket, ki tudja. Miután Wylkes kérésre száraz ruhákat és ennivalót kap, Taylorral visszatérnek a fogadóba. Közben befut a pap is, akinek első dolga forró fürdőt venni. A vihar egyelőre elvonult.

Némi alvás után Fletcher kérésének megfelelően Wylkes utánakérdez, milyen megbízható emberekkel lehetne a Gilbert kiesésével kissé megcsappant erejű csapatot megtámogatni. Kutatása nem lesz eredménytelen (bár nem is egészen veszélytelen: Foreman még mindig a vérére szomjazik, és ha túl sok figyelmet von magára túl sok helyen, abból baj lehet). Végül rátalál a régi O'Reilley banda egy másik tagjára, Colinra, aki aztán elvezeti őt a szintén a városba keveredett vezérhez, Brannanhez. A régi idők felemlegetése, és a közös iszogatás után Wylkes nagy vonalakban elmeséli, mibe keveredett, és felajánl 50 fontot O'Reilleynak, ha volna kedve beszállni a dologba. Amiről nem tud, az az, hogy mindeközben Taylor a pénzt visszaviszi a bankba.

A két haramiával kibővült társaság tehát visszatér a malom környéki erdőbe, ahol csapdát állítanak fel a barlang előtti tisztás körül. Wylkes és O'Reilley gyakorlottan másznak fel pár közeli fára, és figyelnek. Így tesz Taylor is. A pap más tervet követ, ő inkább a barlangba vonul, ahol tetőtől talpig sárral keni be magát álcázásképpen, és elbújik a ketrec mögött. Nem kell sokat várniuk. Kicsivel később megjelenik a két nyomdász, a két tanonc, akik a kába Elizát támogatják (akinek kötés van a karján), valamint egy marcona alak, akit Prescottnak hála, hallomás szintjén ismer már a csapat. Ő az Orgyilkos, Morell, aki Mackintosh piszkos munkáit végzi. Maga a boszorkány se marad távol, a kis menetet ő zárja, személyesen. Mivel nem fedezik fel a fákon figyelő négyest, Mackintosh rögtön valamiféle varázskör megrajzolásába kezd a tűz körül, a tisztás szélén. Ez elég nagy hibának bizonyul, ugyanis ebben a pillanatban Taylor veti rá magát késeivel. Wylkes is rálő, majd lecsúszik az előre odakészített kötélen. O'Reilley egyetlen lövéssel leteríti az egyik tanoncot, majd hasonlóképpen cselekszik, aztán Colin következik, aki földetérés után, lőfegyver híján egyszerűen a bunkójával támad - ő a boszorkányra. Innentől felgyorsulnak az események. Wylkes Eliza védelmére rohan, futás közben ledöfve az egyik útjába kerülő nyomdászt. A pap közben a barlang bejáratánál állomásozó másik nyomdászra lő rejtekéből, de elhibázza, ezzel viszont magára vonja annak figyelmét. Taylor és Colin meglehetősen hamar szorult helyzetbe hozzák Mackintosht, aki láthatóan nem tud mit kezdeni az egérfogóban. Egyik hatalmas csapás a másik után éri, míg végül féltérdre rogy. Ekkor Taylor egyik kését alulról az állába szúrja, a másikkal pedig felhasítja a boszorkány hasát. Közben Wylkes emberére akad az Orgyilkosban, akivel egy ideig hasztalan próbálnak sebet ejteni egymáson. A még életben lévő tanonc ugyan megpróbál beavatkozni a küzdelembe, de egy csapás jobb belátásra téríti, amíg az érkező O'Reilley nem végez vele. Colin is hamarosan csatlakozik kettejükhöz, így nemsokára hárman állnak szemben Morell-el, akinek így már nem sok esélye marad. A pap és a nyomdász párharcát a barlang szájánál is rövid úton félbeszakítja Taylor egyik jól elhajított tőre.

Ezek után nem maradt más hátra, mint ellenőrizni Eliza épségét, és felkészülni a hazatérésre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése